Keti Thür írónő

Kótyagos fejjel bolyongott a sötét utcán. Emésztette a vágy és csillapíthatatlan dühe. Muszáj találnia egy újabb lányt. De hol lehet most már este ilyet találni? Az emberek, főleg a lányok nem járkálnak el.

Ekkor légvédelmi szirénák hangja visított a levegőben. Éppen egy mozi előtt állt, és hirtelen emberek lepték el az utcákat. A rendelet értelmében ugyanis megszakítják az előadásokat, ha légvédelmi esemény gyanúja merül fel, és ez neki most éppen kapóra jött. Már csak arra kell figyelnie, hogy talál-e a vágyainak megfelelő prédát. Várakozással teli izgalom fogta el.

Figyelmét két nő keltette fel. Anyja és lánya lehettek, mert a közöttük lévő hasonlóság szembetűnő
volt. Az idősebbnek szőke haja kontyba volt felkötve a tarkójára. A fiatalabb viszont kibontva hordta hosszú szőke haját. A pulzusa azonnal meglódult, ahogy jobban szemügyre vette őket. Elindult a nők után, de úgy, hogy ne vehessék észre őt. Pár utcát mehettek, amikor a két nő megállt egy kirakat előtt szembe vele az utcán. Feszülten figyelte, hogy miről beszél anya és lánya. Az idősebb nő nem túl hangosan, de éppen annyira, hogy az utca túlsó oldalán nézelődő férfi hallhatta, határozottan utasította a lányát:
– Siess az óvóhelyre. Én is utánad megyek, csak hazaszaladok a kisöcsédért.